A vezető és a követő!

Fülöp Henrik

Milyen kényes egyensúlyban van a mindennapjainkat, életünket meghatározó szerepek, szerepkörök együttese.
Sokan úgy vélik, egyszerű dolog vezetőnek, vagy követőnek lenni, megfelelni.

Vagy úgy vélik, hogy mindenki csinálja azt, amihez ért…

Én nem így gondolom, ezért is választottam következő írásom témájává ezt a mindannyiunkat közvetve, vagy közvetlenül érintődolgot.

Hogy én hogyan látom ezt ma és mindennapjaimban: Elsősorban az elfogadás tényére szeretném felhívni a figyelmet és rávilágítani arra.
Nagyon nehéz, és érzékeny téma az első benyomás, természetesen nem tudjuk az esetek nagyobb részében befolyásolni a választott vezetőt, vagy követőt, olykor olykor pedig a kényszeres ráutaltság választ helyettünk!
Így az első találkozás alapjában véve is hordozza magában a „sérült”, „sérülést”átélt vagy megélt előzményeket,tapasztalatokat.

Egyszóval mind a két fél részéről nehéz meghatározni az első találkozás alatt megszerzett benyomást. Így az elfogadás sokszor egyszerű metódusai sokkal bonyolultabbá és pontatlanabbá válik.A fentiek tekintetében már körvonalazódik a kérdéskör súlya is egyaránt.

A követő: Miben hisz, mit tapasztalt, mire képes!?
A személyi összegzés során soha nem lehet kijelenteni,hogy klisé szintű és általános, mivel mindannyian mást és mást örököltünk,tanultunk, tapasztaltunk, és más kompetenciákkal rendelkezünk. Így meg is találtuk a kapcsolódást a kényes egyensúly tekintetében.
Az igazi követő nem felszínes gondolatai általvezérelve válik meghatározó személlyé a munka, a vezető által diktált stratégiai„sakk figurájává”, hanem a közös elfogadás, közös hit, és a közös célok teszik azzá Őt! Így azonban már nem is olyan egyértelműen elhatárolhatók a szerepkörök, mert az álmok, elérendő eredmények összefonódásával egybeolvadva egy igazi partnerség alakul ki.
Elmondhatjuk, hogy az élet játszmáiban ezek a gondolatok képesek mindent,mindenkit megváltoztatni!

A vezető: A tudat és az érzések által nyújtott olyan egyértelmű, és nem összetéveszthető jelenség, mely a követők tekintetében és gondolataiban megteremti a kapcsolatot, az együttműködést, mint egy mag a cserépben szárba szökkenő csírát! A hasonlat működési alapelve nem különbözik a követő felé támasztott megfelelési hányadtól.
A vezető igazi erényeként megjelenő „látok, látom” szerepkör egyértelmű, és világos utat , utakat,célokat és eszméket közvetít oly módon, hogy a csírából szárba szökkenő növény igazi gondozást kapjon.

A részemről átadható legegyszerűbb hasonlatként megjelenő, mindenki által ismert adó – vevő (walkie – talkie) funkciójához hasonlítanám a jó működés alapelvét, egyszóval: sem a vezető, sem pedig a követő nem érti egymás (szavát) gondolatait, céljait, elképzeléseit, ha az adott időpillanatban az egyik szereplő nem az adó, a másik szereplő pedig nem a vevő szerepét tölti be a kommunikációban!

irta:
Fülöp Henrik