Interjúk címkéhez tartozó bejegyzések

Balog Zoltán az ATV Szabad szemmel című műsorában

A Holokauszt emlékév körül kialakult helyzetről és a budapesti Szabadság térre tervezett szobor körül kialakult vitáról is beszélt az emberi erőforrások minisztere az ATV műsorában. Az interjú során szó volt a Klebelsberg Intézményfenntartó Központról és a Klebelsberg-ösztöndíjról is. A beszélgetés szó szerinti leirata:

Miniszter úr, január 31-én reggel ért minket a hír, hogy meghalt Jancsó Miklós, aki tagadhatatlanul a magyar kultúra egyik óriása. Miért tartott ez az EMMI-nek három napig, amíg reagált erre a hírre? És akkor sem feltétlenül a legméltatóbb szavakkal – ezt sokan úgy értelmezték, hogy talán azért, mert Jancsó Miklós más politikai véleményen volt. Ennek ilyen esetben nem lenne szabad számítania.

Nem is számít. Jancsó Miklóssal 1975-ben találkoztam először, mint gimnazista diák, a Szerelmem, Elektra című film kapcsán. Megkérdeztem tőle, hogy mi van akkor, ha leszáll a forradalom a földre? Először azt mondta, hogy ez egy nagyon hülye kérdés, majd pedig azt, hogy kisdiáktól ilyen jó kérdést még nem kapott; tehát semmifajta ilyen, se személyes, se politikai szempont, se negatívan, se pozitívan nem játszott szerepet. A Kossuth-díjasok természetesen a minisztérium saját halottjai. Úgy illik, hogy az ember a családdal egyeztessen, a családdal való kapcsolatfelvétel tartott eddig, és ezért adtuk ki a közleményt. Én ezt mondom, hogy ízléstelen ilyenekről spekulálni egy haláleset kapcsán. A magyar filmművészet, az európai filmművészet egy nagyon nagy alkotót veszített el. Hogy egyébként meg kinek milyen film tetszik, ez ebből a szempontból teljesen másodlagos. Kétszeres Kossuth-díjas, Balázs Béla-díjas rendezőről van szó, mi lehetne más, minthogy a magyar állam elismeri ezt a teljesítményt és természetesen ott áll a család mellett. Anyagilag is ezt jelenti a temetés költségeinek átvállalása, és mindenben a család és a halott végakaratát tartja tiszteletben.

Az interjú nem élő, de adásba kerülésének napján hozza meg a Mazsihisz várhatóan a döntését arról, hogy bojkottálja-e a holokauszt emlékévet. Amennyiben ez bekövetkezik, akkor, azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy az világbotrány lenne. Ön hogyan értékelné?

Én azt mondanám, hogy kár. Tehát szerintem kár, hogy így alakul ez a dolog, és én sajnálom is, hogy rögtön az első perctől ilyen irányba mentek el a dolgok. Mind a három ügyről érdemes beszélni, amit a Mazsihisz, aki azért nem az egész zsidó közösséget képviseli, szóba hoz. De a hangsúly a beszélnin van, meg az érdemesen van, tehát rögtön azt mondani, hogy ha valami így lesz és nem másként, akkor kiszállok abból a dologból, ami még el se kezdődött, hiszen április 16-án kezdődik a holokauszt emlékév, szerintem ez egy rövid távú gondolkodás. Ha az egészre nézünk, mit akartunk a holokauszt emlékévvel? Senki nem kényszerítette ránk, mi, a magyar kormány, úgy gondolom, hogy tettünk egy nagyvonalú ajánlatot, nemcsak a zsidó közösségnek Magyarországon, tehát nemcsak a magyar zsidóknak, hanem az egész magyarságnak arra, hogy erről az ügyről, amiről rengeteg manipulatív gondolkodás van, részben a negyven év kommunizmus, részben más okok miatt, egy olyan távlatból nézünk rá, hogy két dolog legyen lehetséges: az áldozatok előtti főhajtás, méltó főhajtás, és ezt senki sem kérdőjelezheti meg, a másik pedig az, hogy tisztázzunk történelmi fehér foltokat, félreértéseket, olyan tudásokat tegyünk közkinccsé, amik ma talán négy-öt vagy negyven-ötven komoly történésznek a tudása, és erről legyen vita. Ez elkerülhetetlen, hogy erről vita legyen. És hogyha valaki egy vitatott kijelentésre – gondolok itt Szakály történész professzornak a véleményére – rögtön úgy reagál, hogy ezt az embert zárjuk ki, mondjon le,  tűnjön el, nem pedig úgy, hogy például kihívja egy nyilvános vitára és azt mondja, hogy vitassuk meg, hogy hogy is néz ki ez a Kamenyec-Podolszkij-ügy egyébként a történészek szempontjából, és mit kell erről gondolni, mit lehet erről gondolni Magyarországnak. Szóval szerintem az rövidzárlat, hetven év után komolyabban kéne vennünk ezt a dolgot, és a komolyan vétel azt jelenti, hogy a lehető legszélesebb körű eszmecsere zajlik ebben az ügyben.

Itt van például az az emlékmű, amiről nem zajlott széles eszmecsere és vita, mielőtt a végső terv és koncepció elkészült, sőt ezt néhány nap alatt zavarták le, azzal kiemelt beruházás lett a szobor. Hogyha látszik, hogy épp az érintetteket  képviselő szervezeteknek ez ennyire fáj, és nagyon sokan, az egész világról megszólalnak, akik egyébként nem vádolhatóak azzal, hogy a magyar kormány politikai ellenfelei lennének, akkor miért kell ehhez ragaszkodni?

Szerintem ez egy jogos kérdés, és erről próbálunk is beszélgetést folytatni. De hadd mondjam azt, hogy maga az ügy nem egy új ügy. 1990 óta az egyetemi tankönyvekben a német megszállással kapcsolatban, március 19-ével kapcsolatban van egy olyan álláspont, amit egyébként a magyar alaptörvény is rögzít, most már több mint két éve. Tehát volt idő megvitatni azt, hogy mit is gondolunk erről a dologról. Hogy aztán kell-e művészileg vitatkozni egy művésznek a teljesítményéről? Szerintem nem volt még olyan emlékmű, ami mindenkinek nagyon tetszett volna. Nem tudom, emlékszik-e a vaskefére, ami az ötvenhatosoknak akart emléket állítani a Felvonulási téren. Én nem emlékszem, hogy olyan nagy társadalmi vita lett volna. Arról is egy nagy tiltakozás bontakozott ki, hogy bontsuk el, nem való oda. Tehát én ezt inkább a művészetnek a kategóriájába utalnám, és szerintem nem politikusoknak kéne vitatkozni.

De nem arról van szó, hogy nem tetszik mindenkinek nagyon, hanem, hogy szinte senkinek nem tetszik. Sőt az is feltűnő, hogy míg történészek sora Magyarországon és külföldön tiltakozik a szobor szimbolikája által megvalósított állítások ellen, jobboldali történészek mint ahogy ez meg is jelent a sajtóban, hogy ez kormányoldalon is fáj nem állnak ki igazán mellette.  

Hát van, aki kiáll mellette, van, aki hallgat. Én a vitát nem szeretném elutasítani. Csak szerintem ezt nem a politikusoknak kéne lefolytatni. Tehát persze lehetne a szimbolikáról vitatkozni, beszélgetni. Szerintem az egy komoly félreértés, és aki erre a félreértésre adott okot, az szerintem jó, ha önvizsgálatot tart, hogy azt mondjuk, hogy a német megszállás emlékműve. Ez a náci megszállás áldozatainak az emlékműve, és ez egy nagyon nagy különbség. A szimbolikáról azért talán ennyit hadd mondjak, hogy Gábriel arkangyal egy közös zsidó-keresztény hős. Az Isten küldötte a zsidó vallási irodalomban is, meg a keresztény vallási irodalomban is.

Csakhogy Gábriel arkangyal ebben a műalkotásban az egész magyar államot szimbolizálja, és így az egész magyar államot abban a történelmi kontextusban áldozatszereppel és angyali szereppel ruházza föl. Erre mondta például a Lantos Intézet, hogy ez minimum félreértelmezésekre ad lehetőséget. Azt mondták, hogy teljes amnézia, amit ez a szobor megvalósít, a magyar kormány a legnagyobb atrocitásokban eljátszott szerepét illetően.

Ma a magyar hivatalos álláspont, és szerintem ez az elmúlt 25 évben nem változott, hogy a zsidók deportálásában és elpusztításában, a magyarországi zsidóság deportálásában és jelentős részüknek elpusztításában a magyar államnak megkérdőjelezhetetlen szerepe van, meg a németnek is. És szerintem itt úgy osztogatni a felelősséget, hogy mondjuk, hatvan van a németeknek, nekünk meg harminc vagy negyven, ez erkölcsi szempontból – lehet, hogy van olyan bírósági ítélet, ahol ez számít –, de erkölcsi szempontból ez egy ostobaság és a felelősség megkerülése. Mert szerintem a deportálásokért meg Auschwitzért száz százalékban a német állam a felelős, és száz százalékban a magyar állam a felelős. Azok, akik ebben az ügyben részt vettek és felelősségük van, azoknak ezt száz százalékban kell vállalni. Az egy másik kérdés, és erről szól az emlékmű, hogy itt vannak olyan áldozatok, akik egyébként a német megszállással szemben is felléptek. Parlamenti képviselők, itt kivégzések voltak, letartóztatások voltak. Itt több ezer magyar és magyar zsidó ember konkrétan a megszállást követően került abba a helyzetbe, hogy az életét kockáztatta akkor, ha egyébként a magyar állam függetlenségét vagy éppen a honfitársait védte. Erről nem megemlékezni, tehát olyan abszurddá vált már a vita, hogy most már azon vitatkozunk, hogy: volt egyáltalán német megszállás? Hát a hatvanas évek közepén már bírósági ítéletekben kimondták Németországban, hogy az 1944. március 19. után történt erőszakcselekményekért a német állam száz százalékig vállalja a felelősséget. És szerintem azoknak a magyaroknak, magyar hatóságoknak, magyar hivatalnokoknak, csendőröknek, nem tudom, kiknek, akik ebben részt vettek, még ha ezt nyomásra tették, akkor is száz százalékig vállalni kell a felelősséget.

Azt hiszem, az ellen senki nem tiltakozott, hogy az áldozatoknak emlékművet állítsanak. Ez ellen a konkrét emlékmű ellen tiltakoztak. Merthogy ugye ez minimum értelmezhető úgy is, ahogy arról az előbb beszéltünk. Mivel látszik, hogy ez konfliktusokat gerjeszt, ön támogatná, hogyha ez kell például ahhoz, hogy a Mazsihisz ne bojkottálja az emlékévet, hogy ne legyen rossz érzés nagyon sok emberben, akkor ezt a szobrot ne állítsák fel? Vagy halasszák el a felállítását, a választások utánra és legyen róla egy társadalmi vita?

Én ebben az ügyben a kormány döntésével fogok egyetérteni, és abban a vitában nyilván részt fogok venni. Erről többször beszéltünk már a kormányülésen erről az ügyről. Ha a miniszterelnök fog egy döntést javasolni, akkor ezt én el fogom fogadni, és támogatni fogom. Ő fogja meghozni végső soron ebben az ügyben a döntést.

Egyébként talán azért is lehet, hogy nagyon sokakban ellenérzések fogalmazódtak meg ezzel a szoborral szemben is, merthogy többen ezt egy folyamat részének látják, és például Randolph L. Braham professzor, akit nemcsak nemzetközi elismerés övez, de kormányoldalról is csak a legszebb méltatással beszéltek róla eddig, azt mondta, hogy ő egy folyamatot lát, ami a Horthy-rendszer tisztára mosdatásáról szól. Ennek az utolsó lépcsőjeként látta ezt a szobrot, és ezért adta vissza a magas állami kitüntetését. De egyébként idetartozik még nagyon sok minden. Ő az Alaptörvény preambulumát is ideérti, de fel szokták még hánytorgatni, hogy szobra lehet Prohászka Ottokárnak, hogy Nyírő bekerül az alaptantervbe, hogy Budapesten az egyik színházban egy szélsőjobboldali szellemiség valósulhat meg. És még számtalan más apró gesztus van, ami fájhat olyanoknak, akik közben hallják, hogy egyébként nagyon szép szavakkal is megemlékeznek a holokauszt emlékévről, csak ellentmondást látnak a két gesztussorozat között.

Akik azt mondják mondjuk az elmúlt harminc évben folyamatosan, hogy ez az utolsó csepp a pohárban, meg ez az utolsó lépcső, azokat óva inteném, hogy mi lesz, ha még továbbmennek a dolgok, akkor mit fognak majd mondani? Ez az egyik része. A másik rész az, hogy akik folyamatosan farkast kiáltanak, egy idő után hiteltelenné válik ez a dolog. Magyarországon ma ezekben az ügyekben nincs egy olyan erkölcsi konszenzus, amire szükség lenne. Ezért gondoltuk, hogy kell egy holokauszt emlékév, hogy eljussunk, hogy nagyobb konszenzusra jussunk ebben az ügyben. És ön fölsorol tényeket, részben elferdítve, részben pedig úgy, ahogy ezek valójában vannak, én meg föl tudok sorolni egy másik sort, ami arról szól, hogy sokkal tudatosabban nézünk szembe ezzel az üggyel, mint ahogy szembenéztünk a kommunizmus ideje alatt vagy az előző húsz évben. Gondoljon arra, hogy 2001-ben a Fidesz-kormány vezette be Magyarországon a holokauszt emléknapot. Én magam személyesen egyébként a felsőházban abban a teremben szerveztem azt az ünnepséget, ahol a Dohány utcai főkántor kaddist énekelt az áldozatok emlékének. Ezt állva hallgatta végig az egész magyar politikai elit. Elmondhatnám azt, hogy megalakítottuk a Holokauszt Dokumentációs Központot, elmondhatnám azt, hogy a Terror Házában megemlékezünk a nyilasterrornak a szörnyűségeiről, az Andrássy út 60-ban. Elmondhatnám azt, hogy megalakítottuk a holokauszt emlékbizottságot, és elmondhatnám azt, és ezt tartom a legfontosabbnak, mert ezek ilyen aktuálpolitikai meccsek, szerintem a leglényegesebb dolog, hogy mit tanulnak a gyerekek az iskolában. És mit tanítanak? És ön is utalt a Nemzeti Alaptantervre. Két év óta megfeszített munka folyik, több ezer oldalnak a fogalmazásával és átfogalmazásával arról az én minisztériumomban, mióta idekerültem miniszterként, én ezt személyesen vettem kézbe, hogy haladjunk ebben az ügyben, hogy a Nemzeti Alaptantervben a közös ügyeinket, a magyar zsidók és a magyarok ügyeit, nem csak a holokausztot. Mert szerintem egyébként ez egy zsákutca, hogy ha zsidóügyekről kizárólag a holokauszt kapcsán beszélünk, itt van egy modern izraeli állam utána, előtte pedig van egy olyan izgalmas, részben példamutató, részben megható, részben tragikus együttélése magyar zsidóknak és magyaroknak – 1848-49, a zsidóknak a szerepvállalása a szabadságharcban. Ők az egyetlen, akiket kollektív büntetés sújtott egyébként utána a Ferenc József részéről. Az első világháborús  zsidó, magyar zsidó hősi halottak, akik Magyarországért haltak meg. Tehát számos olyan pozitívum is van, amiről szintén érdemes beszélni, előtte is meg utána is. Magyarországon egy olyan virágzó zsidó élet van ma kulturálisan és oktatásilag, amilyen soha nem volt. Óvodától egyetemig kiépült az őshonos folyamatos zsidóság, tulajdonképpen Kelet-Európában csak Budapesten van, sehol másutt. Tehát föl lehet sorolni azt is, ami pont a magyar államnak a nagyobb felelősségvállalásáról és a nagyobb támogatásáról szól. És mondom, ezek közül én a legfontosabbnak azt tartom, az iskolában mit tanítunk és mit tanulunk. Én voltam két héttel ezelőtt Izraelben, a Jad Vasem intézettel aláírtunk egy megállapodást tanároknak a cseréjéről, történelemtanárok cseréjéről, és az a munka, ami a minisztériumban folyik, az odáig jutott már, hogy egyébként a Nemzeti Alaptanterv módosításában ezeket a szempontokat bevettük, és a kerettantervben is olyan fogalmazások vannak – ha megenged egyet, mert szerintem az izgalmas és provokatív, sokféle extrém oldal felé, például Izrael az eredeti tantervben, csak mint az arab-izraeli konfliktus egyik partnere vagy tagja szerepelt, és az méltánytalan, hiszen Izrael ennél többről szól, így szerepel az új alaptantervi megfogalmazás: Izrael a Közel-Kelet demokratikus állama, a legnagyobb Kárpát-medencén kívüli magyar ajkú kisebbség otthona. Ne felejtsük el, hogy több százezren beszélnek magyarul,  zsidó emberek, magyar zsidó emberek, Erdélyből, Kárpátaljáról, Budapestről, Magyarországról ma Izraelben magyar nyelven, a mi nyelvünkön, és ők hozzánk tartoznak, a nemzethez tartoznak, ennek az erősítése az megint egy olyan folyamat, ami minden kormányban így volt, a mi kormányunk ebben az ügyben is nagyon komoly lépéseket tett, szerintem ezek a folyamatok egymással szembe mennek, ütköznek, az a lényeg, hogy jó oldalon álljunk.

Ha már az oktatást említette, a KLIK-ről készült belső minisztériumi jelentés borzolta nem olyan régen a kedélyeket, ami kiszivárgott, és nagyon erős állítások fogalmazódtak meg benne. Szinte már visszaélés gyanúra okot adó állítások, de mindenképpen kiderül belőle, hogy rettentő rossz hatékonysággal működik az intézet. Bár a vezetőjét tette felelőssé ez a belső jelentés, azt már mondta a minisztérium, hogy őbenne nem rendült meg a bizalom. Akkor milyen következményei lesznek ennek a rendkívül elmarasztaló anyagnak? 

Az fontos, hogy pontosan fogalmazott, szinte, mert, hogy valóban szinte, tehát semmi fajta olyan dolgot nem tárt föl, amiért bármifajta jogi jellegű intézkedést kellene tenni. Ez egy fontos, szakmai kritika volt, számos helyen egy jogos szakmai kritika, néhol a megfogalmazása túl éles volt, de ez most ebből a szempontból lényegtelen. Amilyen szakmai bírálatokat megfogalmazott, egy informatikus csinálta ezt a jelentést, különösen és az informatikai rendszerben azóta nagyon jelentős változások vannak, mert valóban a működést leginkább az gyengítette,  hátráltatta, az jelentette az adminisztratív terheket, hogy nem volt egy olyan nyilvántartó rendszer, nem működött olyan jól az informatikai nyilvántartó és adatszolgáltató rendszer, hogy abba a helyzetben lettünk volna, hogy bizonyos döntéseinkhez meg legyenek a megfelelő számok. Ez a dolog, ennek a dolognak a hatásfoka az elmúlt hónapokban jelentősen javult, ez szerintem a magára a szervezet működésére is pozitívan hat ki. De, ha megengedi, az egészről érdemes megint beszélni. Ilyen hatalmas átalakítás a köznevelés rendszerében Magyarországon szerintem utoljára a második világháború előtt volt. Tehát még utána se állítanám ezt, talán az egyházi iskoláknak a kommunista állam általi elvételét azért idesorolnám, de egyébként ebben a rendszerben még 1990-ben sem voltak ilyen lényeges változások. Átálltunk egy központi működtetésre, és ez, hogy mondjam, az újszülött korban van ez a rendszer, tehát amikor mondta, hogy a bizalmam a vezetőben változatlan, ez így van, de én azt mondtam, éppen, mikor? Szerdán jártam a tankerületi vezetőknél találkoztam kétszáz tankerület vezetőjével, és azt mondtam, hogy itt mindenki a próbaidejét tölti. Az elnök is, a tankerületi vezetők is, sőt én magam is, hiszen egy olyan rendszert építünk, aminek évtizedekig kell majd jól működnie, és még egy teljes tanévet sem működtek, tehát az, hogy változtatni kell, és vizsgálni kell folyamatosan, hogy hogyan működik, ez szerintem magától értetődő. Az, hogy egy belső jelentés, aminek vannak félreérthető megfogalmazásai, kikerülés és ebből sajtóvisszhang lesz, hogy finoman fogalmazzak, ez szerintem a mai magyar közéletben természetes.

Nem nagyon rossz működést mutat például az a jelenség, hogy a diákok már megkapták a félévi bizonyítványt, de a tankönyvek közül még mindig nem mindegyiket sok iskolában?

Én úgy tudom, hogy minden iskolában megkapták a tankönyveket. De valóban voltak ellátási zavarok, sőt, nagyobb zavarok is. Csak mi történt? Most van egy központi rendszer, most mindent látunk. Azt, hogy korábban egy vidéki iskolába nem jöttek meg a tankönyvek, az az önkormányzat felelőssége volt, hogy nem fizették ki a tanároknak a bérét, több száz ilyen tanár van, 2008-ból,’9-ből, ’10-ből, még ’12-ből is, amíg nem volt központi a rendszer, akik nem jutottak hozzá hónapokig a fizetésükhöz, mert a helyi polgármester, a helyi önkormányzat egyszerűen nem volt képes ezt a feladatot ellátni a saját finanszírozása felől. Ilyen ma nem fordulhat elő. De, ha előfordul is, akkor legalább most már látjuk ezeket a dolgokat, és központilag tudunk ezeken segíteni.

Új elem a Klebersberg Ösztöndíj, amit azok kaphatnának, és ez egy elég jelentős hozzájárulás 25-75 ezer forint akár havonta, akik tanárnak tanulnak, de nagyon szigorúak a feltételek is, és a retorziók is.

De az helyes, nem?

Eddig milyen eredményekkel hirdették meg ezt a programot? Mennyire jelentkeznek rá sokan? 

Ez az egyik büszkeségünk, és bízom benne, hogy az is marad,  gondoljon bele abba, hogy jelentkezett 530 vagy 40 tanárjelölt, első éves, első szemeszteres tanárjelölt erre az ösztöndíja, és 470 körül tudtunk ösztöndíjat adni, elsősorban olyanoknak, akik hiányszakokra jelentkeztek, fizika, kémia, matematika,  olyanokra, akik hátrányos helyzetű térségekből jelentkeztek, ha belegondol abba, hogy úgy lehet öt évig ma, sőt, hat évig tanulni ma egy tanárnak, ha szigorú feltételeknek megfelel, mert a színvonalat emelni akarjuk, hogy egyébként havi nettó 75 ezer forint ösztöndíjat kap, és egyébként a tanulmányait a magyar állam fizeti, ezzel kifejezzük a pedagógus szakma iránti megbecsülésünket, és azt az elvárást, hogy mostantól aki tanárnak tanul, az legyen nagyon jó, és egyébként tanárként dolgozzon, és ezért invesztáljuk ezt az összeget a jövendő pedagógus nemzedékbe, ez egy  nagyon erős üzenet. Összehívtuk mind a 470 embert egyébként, és azt hiszem, több mint a kétharmaduk el is jött a Művészetek Palotájába, és ünnepélyesen adtuk át ezeket az ösztöndíjakat, mert úgy gondoltuk, hogy ha van értelme az egész Klebersberg-rendszernek, akkor pontosan ez az. Hogy a gyerekeinket, az unokáinkat egy jobb pedagógus nemzedék tanítsa, jobb színvonalon, XXI. századi színvonalon, és egyébként pedig abból a tudásból merítsen, amit itt, Magyarországon az elmúlt ezer évben fölhalmoztak.

Nem olyan régen egy vidéki rendezvényen magyarnak nevezett képviselőkről beszélt, amikor a szocialista EP-képviselőkről beszélt, ezen sokan felháborodtak, hiszen attól, hogy más véleményen van valaki politikailag, vagy akár kritikának nemzetközi szintéren hangot ad, miért kell kétségbe vonni a magyarságát? 

Nem a magyarságukat vontam elsősorban kétségbe, hanem a képviselőségüket, hogy kit képviselnek. Mert szerintem ők nem Magyarországnak és nem a magyaroknak az érdekeit képviselték abban a jelentésben, ami Magyarországot, és egyébként nem a magyar kormányt, hanem Magyarországot egy olyan antiszemita, rasszista országnak bélyegezte, amit én nem látok itt. Ha ehhez valaki asszisztál, az nem minket képvisel.

Azt is megfogalmazta ugyanebben a gondolatkörben, hogy a kritika a nem Magyarországot képviselő szocialista képviselőkön kívül csupa ellenzékitől, illetve lobbiérdekeiben sérült szereplőtől jön, de ha megnézzük, hogy kik kritizálták különféle ügyekben a magyar kormányt, akkor számos olyan ember nevével is találkozhatunk, mint például Lukács professzor Amerikából, aki kifejezetten konzervatív értékrendet vall, vagy McCain szenátor, aki republikánus, nagyon sok konzervatív szellemiségű lapban jelennek meg cikkek, leírható ilyen egyszerűen ez a jelenség? 

Nem írható le, nem is írtam le, itt egyetlen szó hibádzott a kérdésében, nem azt mondtam, hogy csupa olyan, hanem hogy olyanok is vannak, egyébként ez egy rezsifórum volt, mert a rezsicsökkentés számunkra az egyik legfontosabb szociálpolitikai, nemzetstratégiai intézkedés, amire azt gondolom, hogy büszkék lehetünk ebben a négy évben, és azt mondtam, hogy akik a rezsicsökkentés ellen harcolnak Brüsszelben, azok lobbiérdekeket képviselnek, szerintem ez egy közhely: Teljesen logikus, hogy azok a multinacionális cégek, akik az energiát szolgáltatják, és most az exptraprofituknak egy jelentős részét elveszítik, azok megpróbálják ezt minden eszközzel megakadályozni, úgy, hogy versenyszabályokra hivatkoznak, úgy, hogy egyébként évente több olyan európai uniós képviselő bukik le, akik súlyos pénzeken megvásárolnak multinacionális cégek, hogy olyan törvényjavaslatokat nyújtsanak be, ami az ő érdekeiket szolgálja. Legutóbb épp egy román képviselőnek kellett ezért lemondania. Ezt a jelenséget nem én fedeztem föl, hanem ez sajnos egy létező jelenség a politikában, megkockáztatom, talán még Magyarországon is vannak olyan képviselők, akik úgy gondolják, hogy nem Magyarország érdekeit nézik, hanem azokét, akik  nekik kenőpénzekkel majd megpróbálnak mindenfajta pozitív intézkedéseket hozni, ami iparpolitikai ügyeket, meg más ügyeket érinthet. Szerintem semmi olyat nem mondtam, amit én találtam volna ki, vagy föl.

Arról szólnak értesülések, hogy amennyiben a Fidesz-KDNP megnyeri a következő választásokat, akkor miniszterelnök úr szeretné, ha változatlanul ön maradna a humán csúcstárca élén. Beszéltek erről?

Szerintem ezt bízzuk a miniszterelnök úrra, nagyon sok mindenről beszélünk vele, de elsősorban most azokról a feladatokról kell beszélni, amelyeket nekünk a választásokig még el kell végezni. A jövő mindig zárójelben van, mert a most elvégzendő munka az, ami a középpontban van.

Ingyen járhatnak majd a tartós tankönyvek – interjú a Magyar Nemzetben

A Magyar Nemzet interjúja Balog Zoltánnal, az emberi erőforrások miniszterével szociális ügyekről, a családok támogatásáról, köznevelésről, a pedagógusok jövőjéről.

Ingyen járhatnak majd a tartós tankönyvek

Balog Zoltán: Ne cipelje egy gyerek a szülei hátrányos helyzetének terhét

FARKAS MELINDA

Erősíteni kell az egyes intézmények közötti együttműködést annak érdekében, hogy a lehető leggyorsabban kiderüljön, ha egy gyermek veszélyben van a családjában – jelentette ki lapunknak Balog Zoltán. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője szerint óriási siker a pedagóguspálya presztízsének helyreállítását segítő Klebelsberg Ösztöndíjprogram. A tankönyvellátás állami kézbe vételének célja a gyermekek közötti különbségek csökkentése, és az egységes tudásminimum átadása. A tankönyveket saját fejlesztéssel, kiadóvásárlással vagy tartalomvásárlással biztosíthatják.

A z oktatás jelentős átalakítása zajlott az elmúlt négy évben, ám a PISA-felmérés szerint mégis romlott a magyar diákok eredménye. Ez mivel magyarázható?

– Ez az eredmény a 13 évesek teljesítményét mérte, akik még jócskán a jelenlegi oktatási reformok előtt sajátították el az alapokat, hiszen 8 éve kezdték meg általános iskolai tanulmányaikat. Sajnos az előző kormányzati ciklusok oktatáspolitikája alapján pontosan ilyen eredményekre számítottunk. Hibás lépés volt például a teljesítményértékelés eltörlése, ahogy az is, hogy kizárólag a kompetencialapú mérésekre koncentráltak. Mi két dologra összpontosítottunk: egyrészt a világos követelményrendszer felállítására, másrészt az iskola hátrányokat növelő hatásának felszámolására. Rossz az a rendszer, amelyben az iskola visszatükrözi a társadalmi problémákat, és képtelen arra, hogy egy hátrányos helyzetű gyerek hátrányait csökkentse.

– Ön szerint mikor lehet az eredményekben is látszata az oktatás átalakításának?

– Ha a PISA-mérésre gondol, ahol hetedik, nyolcadik osztályosokat mérnek, akkor 10-13 év múlva. Természetesen már a jelenlegi elsősöknél is látszódhat javulás, őket majd hat-hét év múlva mérik fel. Azt azonban látni kell, hogy a mi programunk nem az iskolában kezdődik. Ma a hátrányos helyzetű gyerekek nagy többsége 6 éves korában iskola éretlen, és ha mégis bekerülnek az iskolába, hátrányuk már szinte behozhatatlan. Ezért olyan fontos a hároméves kortól kötelező óvodáztatás bevezetése, ami jövőre valósulhat meg. Háromés ötéves kor között kell elsajátítani az alapvető szocializációs ismereteket, civilizációs normákat. Az iskoláskor ehhez már késő. Igyekszünk korábban segíteni: a Biztos Kezdet Gyerekházakban azoknak a 3 év alatti gyermekeknek segítünk a szülők bevonásával, akiknek a családjában nem biztosított a gyerek egészséges fejlődése. Nem lehet, hogy egy gyerek egész életében a hátán cipelje a szülei hátrányát.

– Miért kellett egy évvel kitolni a 3 éves kortól kötelező óvodáztatás bevezetését?

– A Fidesz-frakció így döntött, én pedig ezt elfogadtam. Főként a fővárosi polgármesterek aggódtak, hogy idén még nem lenne elegendő férőhelyük. Folytatjuk az óvodafejlesztési programot, így a jövő szeptemberi bevezetéssel már nem lehet gond. Szerintem most sem lett volna, de megértettem mások aggodalmát, még ha meglepő is, hogy éppen a legtehetősebb önkormányzatok ezek.

– A pedagógusok bére a tavalyi emelés után most januárban is nőtt. A pedagógusok elégedettek?

– Tény, hogy egy átállás mindenkire pluszterheket rak. Nem elsősorban fizikálisan, inkább mentálisan. Másképp alakul az oktatás szervezése, az órabeosztás, esetleg változik az iskola vezetése. Éppen ezért úgy gondoltuk, hogy a változás megvalósítása csak úgy méltányos, ha ahhoz egy nagyarányú béremelést is rendelünk. A tapasztalat az, hogy a pluszpénznek örülnek, a plusztehernek kevésbé. Pedig ez a két dolog összetartozik.

Szeptemberben újabb béremelés lesz, jövő januártól pedig bevezetjük a minősítési rendszert, amely szintén jelentős jövedelememelkedést jelent majd a kvalifikált, jól képzett pedagógusoknak.

– Ebben a tanévben vezették be az egész napos iskola modelljét, amelynek lényege, hogy alapesetben délután négyig tart az iskola. Ez kezdetben, főként a sajtóban, ellenkezést váltott ki, mára azonban lenyugodtak a kedélyek.

– A kezdeti elégedetlenség egy félreértésen alapul. Szeptemberben bevezettük, hogy délután 4-ig pedagógiai tartalmú foglalkozásokat kell tartani, amivel segítjük mind a felzárkózást, mind a tehetséggondozást. Ha azonban 4 előtt szeretne eljönni a gyerek az iskolából, a szülőknek írásban kell azt kérniük az igazgatótól. Emiatt volt a tanév eleji – nem kis mértékben a sajtó által gerjesztett – felháborodás. Én idáig ugyanis még egyetlen olyan esetről sem hallottam, amikor az intézményvezető nem engedte volna el a gyereket, ha a szülő azt írásban kérte. A valódi egész napos iskola, amire már most is van törvényi lehetőség, azonban más rendszerben működik: délelőtt és délután is vannak tanórák, természetesen az órák között hosszabb szünetekkel. Szeretném, ha ezt szélesebb körben alkalmaznánk, de ez nyilván egyeztetéseket igényel.

– Januártól állami feladat lett a tankönyvellátás. Az iskolák évfolyamonként, tantárgyanként két könyvből választhatnak majd. Miért van szükség a tankönyvek számának csökkentésére?

– Az, hogy a tankönyvellátás állami feladat, közhely. Ám az elmúlt húsz évben mégsem volt ez egyértelmű, és részben a piaci erőviszonyok határozták meg, hogy milyen tankönyvekből tanultak a gyerekek. Ez olyan helyzetet teremtett, hogy az állam már nem tudott teljes felelősséget vállalni a kiadványok tartalmáért és az ellátás biztonságáért. Egységes tudásanyag kell, egyfajta nemzeti tudásminimum, amit minden gyereknek ugyanúgy biztosítunk. Olyan könyveket fogunk választani, amelyek megfelelnek a Nemzeti alaptantervnek, és jónak tartjuk őket.

– Ki dönti el, hogy melyik lesz a választható két könyv? Magánvagy állami kiadó adja-e majd ki ezeket?

– A szakmai szervezetek bevonásával a minisztérium választja majd ki a kiadványokat. Ha olyan könyvet választunk, amit egy magáncég fejleszt, és az megfelel a követelményeknek, akkor magánkiadó adja majd ki, ha pedig olyat választunk, ami állami fejlesztésű, akkor azt a minisztérium erre megfelelő költségvetési szerve fogja kiadni. Nekem elsősorban tartalmi elvárásaim vannak a választható kiadványokkal kapcsolatban, hogy ezt hogyan biztosítja a köznevelési államtitkárság, az az ő feladatuk. Az eszközök sokfélék: vásárolhat kiadót, de vehet könyvet is, amit aztán átdolgoz a Nemzeti alaptantervnek megfelelően, és természetesen saját fejlesztésű tankönyveink is lesznek. A cél nem az, hogy a jelenlegi tudást és tapasztalatot semmibe vegyük, hanem hogy azt felhasználjuk, és hozzátegyük a magunkét. Az a legfontosabb, hogy a XXI. század nyelvén és színvonalán adjuk át azt a tudást és szemléletet, amely erősíti a nemzeti közösséget és versenyképessé teszi a jövő nemzedékét. Az elmúlt húsz évben az oktatás színvonala attól függött, hogy egy adott településnek milyenek volt az anyagi lehetőségei. A tankönyvcsomagok esetében is ez volt a helyzet: az egyes kiadványok ára között óriási a különbség. A tankönyvellátás állami kézbe vétele is egy eszköz az esélykülönbségek csökkentésére. Annál is inkább, mert felmenő rendszerben néhány éven belül Magyarországon minden diák ingyen kapja majd a tartós tankönyvet. – Idén először lehetett pályázni a Klebelsberg-ösztöndíjra, amely jelentős támogatást nyújt a pedagógusképzésben, különösen a hiányszakokon tanulóknak.

– A program legfontosabb üzenete a tanári pálya megbecsültségének visszaállítása. A pedagógusoknál az egyik legmagasabb a pályaelhagyók aránya, sokan „emelt szintű titkárnőképzésnek” használták a képzést. Azt kívánjuk hangsúlyozni a hallgatóknak, hogy számítunk rájuk, megbecsüljük őket. A képzés minősége is sokat javult, ma egy egész éves mentorált gyakorlati tanítás is a része. Egy ideig a kötelező gyakorlat tantárgyanként 15 óra volt. Jelenleg 437-en részesülnek támogatásban, vagyis a tavaly osztatlan pedagógusképzésre felvételt nyert fiatalok egyharmada ösztöndíjat kap: 32-en 25 000 forintot, 293-an 50 000-et és 112-en a maximális 75 000 forintot kapják.

– Milyen szempontok alapján differenciáltak?

– Figyelembe vettük, hogy a pályázó diák hiányszakon tanul-e, és fontos tényezőként kezeltük a hallgató szociális helyzetét is. Szempont volt az is, hogy az ország melyik részéből jött, és ott az ő képesítése várhatóan hiányszakma lesz-e. A negyedik tényező a felvételi eredmény volt. Az ösztöndíjprogramnak köszönhetően népszerűbbek lettek a hiányszakok: míg 2012-ben négy fiatal jelentkezett mesterszakon kémiatanárnak, addig ebben a tanévben osztatlan képzésben már 108-an. A fizika- és matematikatanári pályán is hasonló tendencia figyelhető meg. Magam is meglepődtem, hogy ilyen gyorsan és látványosan javultak a mutatók. Az ösztöndíjat első körben egy évre kapták meg a hallgatók, a felsőbb évfolyamokon a tanulmányi teljesítmény is bekerül az elbírálási szempontok közé.

– Január 1-jétől lépett életbe a gyed extra, és kiterjesztették a családi adókedvezményt is. Ez a kettő jelentős többletjövedelmet hagy a kisgyermeket nevelőknél, akár dupla ellátást hagy a fiatalok zsebében. Milyen hatást vár ettől?

– 1982 óta folyamatosan csökken a magyar lakosság létszáma, amire végre reagálni kellett. Az egyik fő feladat az volt, hogy olyan ösztönzőt találjunk, amely segít abban, hogy az anyák minél fiatalabb korban vállaljanak gyermeket, hiszen a tapasztalatok szerint az első gyermek vállalása, különösen a diplomásoknál, egyre későbbi időpontra tolódott, így egyszerűen nem maradt idő újabb gyerek vállalására. A fiatalabb korban történő gyermekvállalás ösztönzésére irányul a diplomás-gyed bevezetése. A másik feladat az volt, hogy a gyermekvállalás ne jelentsen szegénységi kockázatot. Annál jobb döntést nem tudok elképzelni, mint hogy munkába állás esetén is jár majd az ellátás, ami igenis megillet minden anyát függetlenül attól, hogy emellett dolgozik-e vagy sem. Az ösztönzők mellett azonban van még egy nagyon fontos szempont a családtervezésnél, ez pedig a kiszámíthatóság. Mégiscsak ijesztő, hogy az ellenzék már azzal fenyegeti a fiatalokat, hogy jó, hogy most örülnek a gyed extrának, de fél év múlva már nem biztos, hogy lesz ilyen ellátás.Ha lehetőséget kapunk egy újabb négyéves kormányzásra, a gyed extra mindenképp marad.

– Azt gondolja, hogy a baloldali pártok gyed extrával kapcsolatos kommunikációja olyan erős hatású lehet, hogy eltántorítja a fiatalokat a gyermekvállalástól?

– Elbizonytalanító hatása mindenképp lehet, hiszen a szocialisták egyszer már üzentek a fiataloknak, amikor az előző ciklusban három évről két évre rövidítették a gyedet és a gyest, illetve egy tollvonással megszüntették az otthonteremtési támogatást, amit persze előtte még néhány miniszterük felvett.

– Januártól jelentősen emelkedett az ápolási díj összege. Bevezettek egy új ellátási formát is, a kiemelt ápolási díjat. Az érintettek azonban foglalkoztatási jogviszonyt szeretnének.

– Egy nagyon fontos lépést tettünk előre, hiszen az érintettek jelentős része januártól jóval több pénzt kap, mint eddig. A szociálpolitikában egyszerre egyet kell lépni, nem szabad kapkodni. A dolog másik fele az, hogy ennek a kormánynak valóban az a törekvése, hogy foglalkoztatási jogviszonyt hozzon létre az olyan területeken, ahol az érintettek társadalmilag hasznos feladatot végeznek. Ez egy lehetséges alternatíva, de az ügy napirendre kerüléséhez még sok szakmai vita lefolytatása szükséges.

– A nevelőszülők januártól már foglalkoztatási jogviszonyban láthatják el feladatukat. Ez évtől a szakellátásba bekerülő 12 év alatti gyerekeket családban kell elhelyezni. Lesz elég nevelőszülő?

– Szerencsére már három éve elkezdtünk ezen dolgozni, és az intézkedések hatására folyamatosan javult a helyzet. Az új, emelt óraszámú képzéseken sok az új, leendő nevelőszülő, így biztosan mondhatom, nem lesz gond a gyermekek elhelyezésével. Nagyon fontos lépés volt az örökbefogadás megkönnyítése is. Lelkipásztorként korábban magam is láttam olyan eseteket, amikor évek teltek el egy gyermek kiválasztásától a kicsi hazaviteléig. Ez embertelen dolog volt. Ma már akár a kórházból is haza lehet vinni a gyereket.

– A gyermekvédelmi jelzőrendszert az utóbbi időben több bírálat is érte. Sokszor hónapokba telik, mire egy bántalmazott gyereket kiemelnek a családból. Egyesek szerint túl kevés a szakember.

– Én nem a szakemberhiányban látom a problémát, hanem a különböző szervek közötti együttműködés hiányosságaiban. Ha van értelme a különböző ágazatok egy minisztériumban történő összefogásának, akkor éppen ez az. A köznevelési, a gyermekvédelmi és az egészségügyi rendszer még hatékonyabb összekapcsolását kell megvalósítani, hogy az orvos vagy a pedagógus azonnal jelezzen és cselekedjen, ha bántalmazásra, vagy más komoly problémára utaló jelet fedez fel a gyermeken. Ezen az együttműködésen kell javítani. A szigetszentmiklósi ügy is alátámasztja, hogy a nevelőszülői hálózat megerősítése jó és fontos lépés volt, hiszen a bántalmazott gyerekek a nevelő szüleiknek beszéltek a korábbi szörnyűségekről.

– Készül a szociális dolgozók életpályamodellje is, amelynek első lépése, hogy januártól az ágazati dolgozók 5–11 százalékos bérpótlékban részesülnek. Lehet bővebbet tudni erről?

– Elkezdődtek a szakmai egyeztetések. Ezen a területen is rendet kell tenni. Le kell fektetni a szakmai elvárásokat, és pontosan meg kell határozni, hogy milyen feladatok ellátásához hány ember kell. A szociális területen ma is vannak olyan, állam által ellátott feladatok, amelyeknek a szükségességéről nem vagyok meggyőződve, és léteznek párhuzamos ellátások is, amelyeket fel kell számolni. Mindemellett fontos, hogy a gazdasági helyzet által nyújtott lehetőségeinkhez képest a szociális szférában dolgozók megbecsülését az anyagiakban is érvényesítsük. Ezért kezdtük az életpályát ezen a területen a bérpótlék érvényesítésével. Végre a magyar állam, először 1990 óta, abban a helyzetben van, hogy tudja, ki milyen indokolt ellátást kap, az mennyibe kerül, s hány emberre van szükség ezen feladatok ellátásához. Ezek nélkül a tényadatok nélkül nem lehetett életpályát, előmeneteli rendszert építeni. Most már lehet.

Kép: mno.hu

Ingyen járhatnak majd a tartós tankönyvek – interjú a Magyar Nemzetben

A Magyar Nemzet interjúja Balog Zoltánnal, az emberi erőforrások miniszterével szociális ügyekről, a családok támogatásáról, köznevelésről, a pedagógusok jövőjéről.

Ingyen járhatnak majd a tartós tankönyvek

Balog Zoltán: Ne cipelje egy gyerek a szülei hátrányos helyzetének terhét

FARKAS MELINDA

Erősíteni kell az egyes intézmények közötti együttműködést annak érdekében, hogy a lehető leggyorsabban kiderüljön, ha egy gyermek veszélyben van a családjában – jelentette ki lapunknak Balog Zoltán. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője szerint óriási siker a pedagóguspálya presztízsének helyreállítását segítő Klebelsberg Ösztöndíjprogram. A tankönyvellátás állami kézbe vételének célja a gyermekek közötti különbségek csökkentése, és az egységes tudásminimum átadása. A tankönyveket saját fejlesztéssel, kiadóvásárlással vagy tartalomvásárlással biztosíthatják.

A z oktatás jelentős átalakítása zajlott az elmúlt négy évben, ám a PISA-felmérés szerint mégis romlott a magyar diákok eredménye. Ez mivel magyarázható?

– Ez az eredmény a 13 évesek teljesítményét mérte, akik még jócskán a jelenlegi oktatási reformok előtt sajátították el az alapokat, hiszen 8 éve kezdték meg általános iskolai tanulmányaikat. Sajnos az előző kormányzati ciklusok oktatáspolitikája alapján pontosan ilyen eredményekre számítottunk. Hibás lépés volt például a teljesítményértékelés eltörlése, ahogy az is, hogy kizárólag a kompetencialapú mérésekre koncentráltak. Mi két dologra összpontosítottunk: egyrészt a világos követelményrendszer felállítására, másrészt az iskola hátrányokat növelő hatásának felszámolására. Rossz az a rendszer, amelyben az iskola visszatükrözi a társadalmi problémákat, és képtelen arra, hogy egy hátrányos helyzetű gyerek hátrányait csökkentse.

– Ön szerint mikor lehet az eredményekben is látszata az oktatás átalakításának?

– Ha a PISA-mérésre gondol, ahol hetedik, nyolcadik osztályosokat mérnek, akkor 10-13 év múlva. Természetesen már a jelenlegi elsősöknél is látszódhat javulás, őket majd hat-hét év múlva mérik fel. Azt azonban látni kell, hogy a mi programunk nem az iskolában kezdődik. Ma a hátrányos helyzetű gyerekek nagy többsége 6 éves korában iskola éretlen, és ha mégis bekerülnek az iskolába, hátrányuk már szinte behozhatatlan. Ezért olyan fontos a hároméves kortól kötelező óvodáztatás bevezetése, ami jövőre valósulhat meg. Háromés ötéves kor között kell elsajátítani az alapvető szocializációs ismereteket, civilizációs normákat. Az iskoláskor ehhez már késő. Igyekszünk korábban segíteni: a Biztos Kezdet Gyerekházakban azoknak a 3 év alatti gyermekeknek segítünk a szülők bevonásával, akiknek a családjában nem biztosított a gyerek egészséges fejlődése. Nem lehet, hogy egy gyerek egész életében a hátán cipelje a szülei hátrányát.

– Miért kellett egy évvel kitolni a 3 éves kortól kötelező óvodáztatás bevezetését?

– A Fidesz-frakció így döntött, én pedig ezt elfogadtam. Főként a fővárosi polgármesterek aggódtak, hogy idén még nem lenne elegendő férőhelyük. Folytatjuk az óvodafejlesztési programot, így a jövő szeptemberi bevezetéssel már nem lehet gond. Szerintem most sem lett volna, de megértettem mások aggodalmát, még ha meglepő is, hogy éppen a legtehetősebb önkormányzatok ezek.

– A pedagógusok bére a tavalyi emelés után most januárban is nőtt. A pedagógusok elégedettek?

– Tény, hogy egy átállás mindenkire pluszterheket rak. Nem elsősorban fizikálisan, inkább mentálisan. Másképp alakul az oktatás szervezése, az órabeosztás, esetleg változik az iskola vezetése. Éppen ezért úgy gondoltuk, hogy a változás megvalósítása csak úgy méltányos, ha ahhoz egy nagyarányú béremelést is rendelünk. A tapasztalat az, hogy a pluszpénznek örülnek, a plusztehernek kevésbé. Pedig ez a két dolog összetartozik.

Szeptemberben újabb béremelés lesz, jövő januártól pedig bevezetjük a minősítési rendszert, amely szintén jelentős jövedelememelkedést jelent majd a kvalifikált, jól képzett pedagógusoknak.

– Ebben a tanévben vezették be az egész napos iskola modelljét, amelynek lényege, hogy alapesetben délután négyig tart az iskola. Ez kezdetben, főként a sajtóban, ellenkezést váltott ki, mára azonban lenyugodtak a kedélyek.

– A kezdeti elégedetlenség egy félreértésen alapul. Szeptemberben bevezettük, hogy délután 4-ig pedagógiai tartalmú foglalkozásokat kell tartani, amivel segítjük mind a felzárkózást, mind a tehetséggondozást. Ha azonban 4 előtt szeretne eljönni a gyerek az iskolából, a szülőknek írásban kell azt kérniük az igazgatótól. Emiatt volt a tanév eleji – nem kis mértékben a sajtó által gerjesztett – felháborodás. Én idáig ugyanis még egyetlen olyan esetről sem hallottam, amikor az intézményvezető nem engedte volna el a gyereket, ha a szülő azt írásban kérte. A valódi egész napos iskola, amire már most is van törvényi lehetőség, azonban más rendszerben működik: délelőtt és délután is vannak tanórák, természetesen az órák között hosszabb szünetekkel. Szeretném, ha ezt szélesebb körben alkalmaznánk, de ez nyilván egyeztetéseket igényel.

– Januártól állami feladat lett a tankönyvellátás. Az iskolák évfolyamonként, tantárgyanként két könyvből választhatnak majd. Miért van szükség a tankönyvek számának csökkentésére?

– Az, hogy a tankönyvellátás állami feladat, közhely. Ám az elmúlt húsz évben mégsem volt ez egyértelmű, és részben a piaci erőviszonyok határozták meg, hogy milyen tankönyvekből tanultak a gyerekek. Ez olyan helyzetet teremtett, hogy az állam már nem tudott teljes felelősséget vállalni a kiadványok tartalmáért és az ellátás biztonságáért. Egységes tudásanyag kell, egyfajta nemzeti tudásminimum, amit minden gyereknek ugyanúgy biztosítunk. Olyan könyveket fogunk választani, amelyek megfelelnek a Nemzeti alaptantervnek, és jónak tartjuk őket.

– Ki dönti el, hogy melyik lesz a választható két könyv? Magánvagy állami kiadó adja-e majd ki ezeket?

– A szakmai szervezetek bevonásával a minisztérium választja majd ki a kiadványokat. Ha olyan könyvet választunk, amit egy magáncég fejleszt, és az megfelel a követelményeknek, akkor magánkiadó adja majd ki, ha pedig olyat választunk, ami állami fejlesztésű, akkor azt a minisztérium erre megfelelő költségvetési szerve fogja kiadni. Nekem elsősorban tartalmi elvárásaim vannak a választható kiadványokkal kapcsolatban, hogy ezt hogyan biztosítja a köznevelési államtitkárság, az az ő feladatuk. Az eszközök sokfélék: vásárolhat kiadót, de vehet könyvet is, amit aztán átdolgoz a Nemzeti alaptantervnek megfelelően, és természetesen saját fejlesztésű tankönyveink is lesznek. A cél nem az, hogy a jelenlegi tudást és tapasztalatot semmibe vegyük, hanem hogy azt felhasználjuk, és hozzátegyük a magunkét. Az a legfontosabb, hogy a XXI. század nyelvén és színvonalán adjuk át azt a tudást és szemléletet, amely erősíti a nemzeti közösséget és versenyképessé teszi a jövő nemzedékét. Az elmúlt húsz évben az oktatás színvonala attól függött, hogy egy adott településnek milyenek volt az anyagi lehetőségei. A tankönyvcsomagok esetében is ez volt a helyzet: az egyes kiadványok ára között óriási a különbség. A tankönyvellátás állami kézbe vétele is egy eszköz az esélykülönbségek csökkentésére. Annál is inkább, mert felmenő rendszerben néhány éven belül Magyarországon minden diák ingyen kapja majd a tartós tankönyvet. – Idén először lehetett pályázni a Klebelsberg-ösztöndíjra, amely jelentős támogatást nyújt a pedagógusképzésben, különösen a hiányszakokon tanulóknak.

– A program legfontosabb üzenete a tanári pálya megbecsültségének visszaállítása. A pedagógusoknál az egyik legmagasabb a pályaelhagyók aránya, sokan „emelt szintű titkárnőképzésnek” használták a képzést. Azt kívánjuk hangsúlyozni a hallgatóknak, hogy számítunk rájuk, megbecsüljük őket. A képzés minősége is sokat javult, ma egy egész éves mentorált gyakorlati tanítás is a része. Egy ideig a kötelező gyakorlat tantárgyanként 15 óra volt. Jelenleg 437-en részesülnek támogatásban, vagyis a tavaly osztatlan pedagógusképzésre felvételt nyert fiatalok egyharmada ösztöndíjat kap: 32-en 25 000 forintot, 293-an 50 000-et és 112-en a maximális 75 000 forintot kapják.

– Milyen szempontok alapján differenciáltak?

– Figyelembe vettük, hogy a pályázó diák hiányszakon tanul-e, és fontos tényezőként kezeltük a hallgató szociális helyzetét is. Szempont volt az is, hogy az ország melyik részéből jött, és ott az ő képesítése várhatóan hiányszakma lesz-e. A negyedik tényező a felvételi eredmény volt. Az ösztöndíjprogramnak köszönhetően népszerűbbek lettek a hiányszakok: míg 2012-ben négy fiatal jelentkezett mesterszakon kémiatanárnak, addig ebben a tanévben osztatlan képzésben már 108-an. A fizika- és matematikatanári pályán is hasonló tendencia figyelhető meg. Magam is meglepődtem, hogy ilyen gyorsan és látványosan javultak a mutatók. Az ösztöndíjat első körben egy évre kapták meg a hallgatók, a felsőbb évfolyamokon a tanulmányi teljesítmény is bekerül az elbírálási szempontok közé.

– Január 1-jétől lépett életbe a gyed extra, és kiterjesztették a családi adókedvezményt is. Ez a kettő jelentős többletjövedelmet hagy a kisgyermeket nevelőknél, akár dupla ellátást hagy a fiatalok zsebében. Milyen hatást vár ettől?

– 1982 óta folyamatosan csökken a magyar lakosság létszáma, amire végre reagálni kellett. Az egyik fő feladat az volt, hogy olyan ösztönzőt találjunk, amely segít abban, hogy az anyák minél fiatalabb korban vállaljanak gyermeket, hiszen a tapasztalatok szerint az első gyermek vállalása, különösen a diplomásoknál, egyre későbbi időpontra tolódott, így egyszerűen nem maradt idő újabb gyerek vállalására. A fiatalabb korban történő gyermekvállalás ösztönzésére irányul a diplomás-gyed bevezetése. A másik feladat az volt, hogy a gyermekvállalás ne jelentsen szegénységi kockázatot. Annál jobb döntést nem tudok elképzelni, mint hogy munkába állás esetén is jár majd az ellátás, ami igenis megillet minden anyát függetlenül attól, hogy emellett dolgozik-e vagy sem. Az ösztönzők mellett azonban van még egy nagyon fontos szempont a családtervezésnél, ez pedig a kiszámíthatóság. Mégiscsak ijesztő, hogy az ellenzék már azzal fenyegeti a fiatalokat, hogy jó, hogy most örülnek a gyed extrának, de fél év múlva már nem biztos, hogy lesz ilyen ellátás.Ha lehetőséget kapunk egy újabb négyéves kormányzásra, a gyed extra mindenképp marad.

– Azt gondolja, hogy a baloldali pártok gyed extrával kapcsolatos kommunikációja olyan erős hatású lehet, hogy eltántorítja a fiatalokat a gyermekvállalástól?

– Elbizonytalanító hatása mindenképp lehet, hiszen a szocialisták egyszer már üzentek a fiataloknak, amikor az előző ciklusban három évről két évre rövidítették a gyedet és a gyest, illetve egy tollvonással megszüntették az otthonteremtési támogatást, amit persze előtte még néhány miniszterük felvett.

– Januártól jelentősen emelkedett az ápolási díj összege. Bevezettek egy új ellátási formát is, a kiemelt ápolási díjat. Az érintettek azonban foglalkoztatási jogviszonyt szeretnének.

– Egy nagyon fontos lépést tettünk előre, hiszen az érintettek jelentős része januártól jóval több pénzt kap, mint eddig. A szociálpolitikában egyszerre egyet kell lépni, nem szabad kapkodni. A dolog másik fele az, hogy ennek a kormánynak valóban az a törekvése, hogy foglalkoztatási jogviszonyt hozzon létre az olyan területeken, ahol az érintettek társadalmilag hasznos feladatot végeznek. Ez egy lehetséges alternatíva, de az ügy napirendre kerüléséhez még sok szakmai vita lefolytatása szükséges.

– A nevelőszülők januártól már foglalkoztatási jogviszonyban láthatják el feladatukat. Ez évtől a szakellátásba bekerülő 12 év alatti gyerekeket családban kell elhelyezni. Lesz elég nevelőszülő?

– Szerencsére már három éve elkezdtünk ezen dolgozni, és az intézkedések hatására folyamatosan javult a helyzet. Az új, emelt óraszámú képzéseken sok az új, leendő nevelőszülő, így biztosan mondhatom, nem lesz gond a gyermekek elhelyezésével. Nagyon fontos lépés volt az örökbefogadás megkönnyítése is. Lelkipásztorként korábban magam is láttam olyan eseteket, amikor évek teltek el egy gyermek kiválasztásától a kicsi hazaviteléig. Ez embertelen dolog volt. Ma már akár a kórházból is haza lehet vinni a gyereket.

– A gyermekvédelmi jelzőrendszert az utóbbi időben több bírálat is érte. Sokszor hónapokba telik, mire egy bántalmazott gyereket kiemelnek a családból. Egyesek szerint túl kevés a szakember.

– Én nem a szakemberhiányban látom a problémát, hanem a különböző szervek közötti együttműködés hiányosságaiban. Ha van értelme a különböző ágazatok egy minisztériumban történő összefogásának, akkor éppen ez az. A köznevelési, a gyermekvédelmi és az egészségügyi rendszer még hatékonyabb összekapcsolását kell megvalósítani, hogy az orvos vagy a pedagógus azonnal jelezzen és cselekedjen, ha bántalmazásra, vagy más komoly problémára utaló jelet fedez fel a gyermeken. Ezen az együttműködésen kell javítani. A szigetszentmiklósi ügy is alátámasztja, hogy a nevelőszülői hálózat megerősítése jó és fontos lépés volt, hiszen a bántalmazott gyerekek a nevelő szüleiknek beszéltek a korábbi szörnyűségekről.

– Készül a szociális dolgozók életpályamodellje is, amelynek első lépése, hogy januártól az ágazati dolgozók 5–11 százalékos bérpótlékban részesülnek. Lehet bővebbet tudni erről?

– Elkezdődtek a szakmai egyeztetések. Ezen a területen is rendet kell tenni. Le kell fektetni a szakmai elvárásokat, és pontosan meg kell határozni, hogy milyen feladatok ellátásához hány ember kell. A szociális területen ma is vannak olyan, állam által ellátott feladatok, amelyeknek a szükségességéről nem vagyok meggyőződve, és léteznek párhuzamos ellátások is, amelyeket fel kell számolni. Mindemellett fontos, hogy a gazdasági helyzet által nyújtott lehetőségeinkhez képest a szociális szférában dolgozók megbecsülését az anyagiakban is érvényesítsük. Ezért kezdtük az életpályát ezen a területen a bérpótlék érvényesítésével. Végre a magyar állam, először 1990 óta, abban a helyzetben van, hogy tudja, ki milyen indokolt ellátást kap, az mennyibe kerül, s hány emberre van szükség ezen feladatok ellátásához. Ezek nélkül a tényadatok nélkül nem lehetett életpályát, előmeneteli rendszert építeni. Most már lehet.

Kép: mno.hu

Balog Zoltánnal készített interjút a Die Welt

A Die Welt című német konzervatív lap Balog Zoltánnal, az emberi erőforrások miniszterével közölt interjút a romaintegrációról hétfői számában. 

A lap online kiadásában is megjelent, Százezer roma tanul új szakmát Magyarországon című interjúban a miniszter kifejtette, hogy a 2010-es kormányváltás idején az ő kezdeményezésére állították fel a romaintegrációval foglalkozó államtitkárságot, és Orbán Viktor miniszterelnök személyes kezdeményezésére vették fel a magyar uniós elnökség napirendjére az európai romastratégia ügyét.

Kiemelte, hogy a stratégia végrehajtásához kapcsolt átfogó monitoringeljárás Magyarországon „annyira jól működik, hogy az EU követendő példaként ajánlja” a tagállamoknak. Az unióban Magyarország elsőként érte el a felzárkózási stratégia első szakaszára kitűzött célokat, és hamarosan elkészül a stratégia frissített változata – tette hozzá.

Így támogatják a fiatalokat

Az eredményeket ismertetve elmondta, hogy „teljesítményorientált” támogatási programok segítik a rászoruló fiatal romákat születéstől a munkavállalásig. Az iskolaérettséget megalapozó korai fejlesztés részeként bevezették, hogy öt- helyett hároméves kortól lesz kötelező az óvoda, továbbfejlesztették az előző kormány idején kidolgozott „jó koncepciót”, a Biztos Kezdet programot, az általános iskola hetedik és nyolcadik évfolyamában tanuló diákok támogatását szolgáló ösztöndíjprogramot pedig kiterjesztették a szakiskolákra – fejtette ki a miniszter.

Arra a felvetésre, hogy a roma gyerekek elkülönített, szegregált oktatásának támogatásával vádolják, kifejtette, „hatalmas botrány”, hogy a gyerekek kárára politizálnak, akik ezzel vádolják. Az ügyben érintett, görög katolikus egyházi fenntartású iskola a helyi közösség „teljesen normális” iskolája, amely „mintaszerűen felszerelt”, és a szülők azért járatják oda a gyerekeiket, mert ott laknak. Az intézményben nem zajlik „kényszerítetten szegregált” oktatás, ennek ellenére „minden erővel és a gyerekek kárára szét akarnak rombolni egy jó iskolát” – mondta Balog.

Arra a kérdésre, hogy vannak-e mérhető eredményei az integrációs stratégiának, azt mondta, hogy a korábbinál többen végzik el az általános iskolát, a felsőoktatásban pedig a hátrányos helyzetű jelentkezőknek járó pluszpontok révén kétezer olyan fiatal tanulhat, akinek korábban erre nem lett volna lehetősége. Kiterjesztik az egyházakkal együttműködve indított szakkollégiumi programot is, amelyben egyelőre 180 hallgató vesz részt – tette hozzá.

Képzési program indul

Arra a felvetésre, hogy a roma közösség többsége továbbra is szegénységben él, elmondta, hogy a közfoglalkoztatás területén teremtett 200 ezer munkahely közül 35 ezret romák töltenek be, és hamarosan elindul egy „hatalmas képzési program”, amelyben 100 ezren vesznek majd részt.

Az interjú készítőjének, Boris Kálnokynak arra a felvetésére, hogy az ilyen programok csak akkor hoznak tartós eredményt, ha a résztvevők el tudnak helyezkedni a magángazdaságban, a miniszter kifejtette, hogy az állam adó- és járulékkedvezményekkel ösztönzi a beruházásokat a hátrányos helyzetű területeken.

A szerző az interjú mellett egy terjedelmes riportot is készített egy háromnapos tréningről, amelyben az állam és az egyház által közösen indított ösztöndíjprogram keretében felsőoktatási tanulmányokat folytató roma fiatalok vettek részt. Az Élni. Szeretni. Kitartani című, balatonszárszói keltezésű írásban a szerző kiemelte, hogy a kormány egy „roma értelmiségi réteg megteremtésére” törekszik, ami „az Orbán-kormány talán legnagyobb és legambiciózusabb kísérlete a romastratégiával összefüggésben”.

A riport és az interjú megjelent a Berliner Morgenpost és a Hamburger Abendblatt című lap online kiadásában is.

(Forrás: MNO.hu)

 

A képre kattintva az oldal nagyobb méretben nyílik meg

Balog Zoltán Die Welt interjú

Balog Zoltán országbeszéde az UNESCO kongresszuson

Az alábbiakban Balog Zoltán az UNESCO 37. Általános Kongresszusán, Párizsban elmondott beszédének a leirata olvasható.

Az emberi erőforrások minisztere mellett a kongresszusnak volt egy másik magyar főszereplője is: Bogyay Katalin az elmúlt két évben a szervezet közgyűlésének elnöki posztját töltötte be. Leköszönő beszédét ide kattintva olvashatják, illetve egy vele készített, a tevékenységéről szóló hosszabb interjú megtekinthető az UNESCO Youtube csatornáján.

National statement

by Minister Zoltán Balog (Hungary)

at the 37th Session of UNESCOs General Conference

 

Mr President of the General Conference,

Madam Chair of the Executive Board,

Madam Director-General,

Your Excellencies,

Ladies and Gentlemen,

Distinguished Colleagues,

 

On behalf of the Hungarian Government please allow me to start by congratulating Mr. Hao Ping for being elected as President of the 37th Session of UNESCO’s General Conference.

I also would like to congratulate to the outstanding work of Katalin Bogyay, Ambassador of Hungary to UNESCO, the President of the 36th Session of the General Conference. Dear Katalin, the Hungarian government and your country, Hungary are proud of You! Thank you!

Let me congratulate the Director General for her re-nomination and her ongoing efforts to build a visible, capable, credible and effective UNESCO. Hungary fully supports the reform process which was launched by Mme Bokova. I would like to thank for the Collaboration of UNESCO at the Budapest Water Summit this October. The Budapest Statement was adopted by unanimity at the end of the Summit. This Statement makes suggestions for the UN Member States for the post-2015 water related Sustainable Development Goals.

We are organizing the Budapest World Science Forum this year in Brazil, together with UNESCO and the Brazilian Academy of Sciences. The Budapest World Science Forum to be organized the first time outside Hungary will make this important science meeting even more global and shows the commitment of the Hungarian Government to play a crucial role in science diplomacy worldwide.

Because of Hungary’s commitment in the protection of our environment we have applied to the membership of MAB, the International Coordinating Council of the Programme on Man and the Biosphere.

We are committed to work towards transboundary biosphere reserves which put emphasis not only on preserving and protecting natural values, but also on creating sustainable development and improving the living conditions of the rural population. This accepted biosphere reserve programme is a perfect example of international co-operation and hopefully more countries will join the nomination.

Ladies and Gentlemen,

Holocaust and Roma education are very much in the frontline in the Hungarian education priorities.

We are honoured that UNESCO has granted the patronage to the Holocaust Memorial Year 2014 in Hungary. This patronage was officially announced in Budapest last week by Dr. Samuel Pisar, UNESCO Honorary Ambassador and Special Envoy for Holocaust Education in Hungary. The Memorial Year will commemorate the 70th anniversary of the deportation of Hungarian Jews and will mainly focus on education and culture. The teaching of Holocaust related information became part of the Hungarian National Curriculum and now it can be found in contents of various courses (history, literature, native language, ethics etc.).

In Roma education we have introduced measures to help to preserve Roma identity, their language and cultural traditions. The Hungarian Romas, just like any other Hungarian nationalities, can initiate the education in their own language, and the teaching of Romani language. The history of Roma is included in the National Curriculum, which makes possible for students to learn about the cultural diversity of our country. We are the first country in the world where each student has to learn about the history and culture of Hungarian roma. In the Curriculum cultural diversity and history of nationalities living in Hungary and the need for tolerance and acceptance is highly stressed. Moreover, students can learn about the negative effects of exclusion, racism and anti-Semitism during various courses. We hope to work in collaboration with UNESCO in Roma education. Roma education is strongly related to our social transformation.

Having this is mind Hungary is applying to MOST, the Intergovernmental Council of the Management of Social Transformations Programme.

Ladies and Gentlemen,

Cultural diversity is of utmost importance for the Hungarian government. It is part of the Hungarian cultural tradition to have different approaches towards our own identity. Always  keep West but never forget that you come from the East. This sentance of the famous Hungarian writer Sándor Márai has always been relevant in the last thousand years of Hungary. We, Hungarians keep discussing: are we a bridge or a ferry between East and West.

And for Hungary, heritage protection has always been of a high priority, therefore Hungary is applying for the Intergovernmental Committee for the Safeguarding of the Intangible Cultural Heritage. Besides the protection of intangible and tangible cultural heritage, the World Heritage program is also widely acknowledged in Hungary. The Hungarian Parliament adopted the Law on World Heritage that entered into force in January 2012 in order to provide for a solid legal and institutional basis of the implementation of the World Heritage Convention. The purpose is to ensure the efficient management of Hungarian World Heritage sites, the protection of their outstanding universal values in line with the principles of sustainable development.

Ladies and Gentlemen,

Finally, let me emphasize that the Hungarian Government is fully committed towards UNESCO’s values in our educational, cultural, science and sport programmes.

Thank you for your attention!

 

(Fotó: Olivier Toussaint)